Szerelemmadár a légnek nincs alakja, felhők jelzik testetlen változásait, akár egy könnyű női szív, ki nem fojtja bánatba, illatát télen is virágzik! csak éppen hulló hókristály, ahogy lassan a nyárba rezeg és a szél olvasztja barázdált kezét, - vele lebben az összes mámoros románc, hold szemében, egyszer csak kigyúl, egy égi, láthatatlan tánc megállva pörög, nem sietnek a csillagok sehová! enyelegnek a végtelennel s fényük, örökké szerelemvalóság