Furcsa álom ...mikor a szavak vonaton robognak akár a fejek, az ablakon kidugva, valamit néznek és gyorsan felejtenek, mert az elme vaskattogását, csak a kíváncsiság dobolja de a szív, mégsem öltőzik színes rongyokba nem vágyik se múltba se a következő gondolatokba, lüktet! mint a friss reggel, nem törődik egyébbel, hisz az élet, az maga a bezzeg nélküli jel... MIben is, nem vakít többé a hit, nem sóvárog a remény s a balgaság nem más, mint folt a tudatlanság egén Hol is, nincs hiba, se tévedés, furcsa álmokban nappal ér véget az önmagadra Ébredés, ahogy a szóvirágokat elfújja a szél, s vissza se néz... gondtalan, mert fújhat az Egészben az egésszel haladhat, fényteste a mozgással így sugároz és ragyogtat az ébrenlét boldogsága az ajándékokat szerte szét hullatja, - szinte ontja, de van, amikor csak potyogtatja, a kis könnyeket furcsa "álmokban" ...Meg-meg, csillogtatja hogy lásd: az élet nem egy kinevezett... egyszeri alkalom, hanem Tánc! és benne a MIndenség az Ünnep